A nyelv, mint jelrendszer
A NYELV, MINT JELRENDSZER
A nyelv nyelvi jelek és szabályok rendszere.
Ez társadalmi jelenség, képződmény, egy egész társadalom által elfogadott jel és szabályrendszer.
A beszéd nem más, mint a nyelv egyéni használata, alkalmazása.
(Jel: mindig egy érzékszervünkkel felfogható jelenség, amely egy önmagán túli jelenségre utal. A jelentést mindig meghatározza, hogy az adott jel a valóság mely részét, milyen körülmények között, milyen jelrendszerbe illeszkedve képes felidézni.
Minden jelnek számít, amit kommunikáció szándékával fel akarunk használni.
Létezik öltözetnyelv, testbeszéd és tekintetnyelv az anyanyelven túl.
Jel részei: jelölő és jelölt. A jelölőt érzékszervünkkel felfoghatjuk, a jelölt amire gondolunk.
Jelölő és jelölt kapcsolata: - hasonlóság van
- megállapodás van
- kapcsolat van
Jelrendszer: a jelek hasonló tulajdonságaik alapján jelrendszerekbe rendeződnek. Jelek sokaságából és szabályokból állnak.
Jelek tulajdonságai: - érzékszervvel felfogható
- általánosító szerep: egyszerűbb, mint a valóság, vagy teljes egészében egy konkrét jelenséget, vagy jelenségek egész osztályát idézik fel.
- többet jelent önmagánál = jelentést tulajdonítunk nekik
- jelrendszereket alkotnak, van jeltáruk (szótár) és használati szabályaik
- emberi közösségen belül töltik be jelként a szerepüket megállapodás
szerint, és az emberi érintkezésben valósulnak meg.
Jelekkel foglalkozó tudományág: a szemiotika)
-Nyelv = jel + szabály + hagyomány (NY=J+SZ+H)
Minden nyelvnek van szótára, szabályai és az alkalmazhatóságot mutató hagyományai.
A nyelv antropológiai sajátság és univerzális jellegű.
-Grafikus nyelvrendszer
- képírás, betűk
- cirill, latin, arab betűs írások más grafikai jelrendszeren alapulnak
Nyelvi jelek
Elemi és szerkesztett jelek léteznek, melyek elemi jelekből állnak.
ELEMI JELEK
1. Beszédhang – fonéma
jelentés megkülönböztető szerep, pl. var-ver-vár-vér
vannak szóértékűek, pl. a, á, ó, ú, é
2. Szóelem – morféma
Toldalékok -> szavak
Képző
-jelentésmegváltoztató szerep,
-a szófajt is megváltoztathatja
-szótő után áll, első toldalék, lehet több képző is egy szóban
4 csoport:
- ige – ige: mos – mosogat
- ige – névszó: mos – mosás
- névszó – névszó: vad – vadász
- névszó – ige: só – sóz, vad – vadít
Igeképzők: gyakorító képző: -gat, -get
visszaható képző: -kodik, -kedik, -ködik
ható képző: -hat, -het
műveltető képző: -at, -et, -tat, -tet
Névszóképzők: fosztóképző: -talan, -telen, -tlan, -tlen
Igenévképző: főnévi igenév: -ni
melléknévi igenév:
folyamatos m.i.: -ó
befejezett m.i.: -t, -tt
beálló m.i.: -annó, ennő
határozó igenév: -va, -ve, -ván, -vén
Jel
-módosítja a szavak jelentését
Névszók jelei: többes szám jele: -k
birtokos személy jele: -em, -ed, -e, -ük, -etek, -ük
birtoktöbbesítő jel: -i
Igék jelei: időjelek:
múlt: -t, -tt
jelen: zérus morféma
jövő: -ni, fog
módjelek:
kijelentő: zérus morféma
feltételes: jelen: -na, -ne; -ná, né
múlt: volna, -t, -tt
felszólító: -j (alanyi: nincs tárgy v határozatlan) – hasonulás
-d (tárgyas: határozott tárgyra irányuló cselekvés)
Rag
-a rag megmutatja a szavak mondatbeli szerepét
-a szavakat mondattá fűzik, megadják a szerepüket (alany, állítmány, stb)
-szó végén van, a morfémák sorában a legutolsó minden szóban csak egy lehet
-záró morféma
Igék ragjai: igei személyrag – megmutatja a számot, személyt
alanyi: -ok, -ol, -unk, -tok, -nak
tárgyas: -om, -od, -a, -uk, -átok, -sák
Névszók: alanynak: zérusmorféma
állítmány: igei személyrag
tárgy: -t (a –tt nem)
jelző: minőségi – zérus morféma
mennyiségi – zérus morféma
birtokos – -nak (nem kötelező kirakni, zérus morféma)
határozó: sok van
Képzőszerű toldalék
-b, -bb, leg…-bb
jel és képző között lebeg, mint csoport
SZERKESZTETT JELEK
1. Összetett szavak
-előtagból és utótagból állnak
-alárendelő – előtag az utótag alárendelt bővítménye (pl. igazmondó)
-és mellérendelő összetett szavak – azonos értékű elő- és utótag (pl. süt-főz, gizgaz)
2. Szintagma – szókapcsolat, szószerkezet
-két szó közötti tartalmi és nyelvtani kapcsolat
(A macska ijedtében elbújt a padlás egyik elhagyott zugában. – elhagyott zúg, ijedtében elbújt, padlás zugában…)
MONDAT
-fajták a beszélő szándéka szerint
kijelentő .
kérdő ?
felkiáltó !
felszólító !
óhajtó !
szerkesztettség szerint:
egyszerű - összetett mondat
tőmondat (alany + állítmány)- bővített mondat (tárgy, jelző, határozó is)
alárendelő – mellérendelő összetett mondat
SZÖVEG
-a nyelv legmagasabb szintű egysége
(NYELVI SZABÁLYOK
-utasítások a nyelvi jelek használatára, összekapcsolására
-kb. 3000 nyelv létezik a világon
-szabályok: két csoport
1. Minden nyelvre egyetemesen vonatkozók: nyelvi univerzálék
pl. a szöveg mondatokra tagolódik, alany és állítmány ezekben elkülöníthető
2. Egy adott nyelvre igazak, vagy egymáshoz hasonló rokonnyelvekre, nyelvcsaládokra
pl. ragozó nyelv a magyar (aglutináló) – alanyi és tárgyas ragozás)