Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nyelv diakrón és szinkrón változásai

2009.11.10

 A NYELV DIAKRÓN ÉS SZINKRÓN VÁLTOZÁSAI

 

Szinkron (görög, együtt-idő)

Diakron (görög, át-idő)

 

A nyelvi időazonosságot, egyidejűséget, mindenkori jelent, a vizsgálattal egyidejű nyelvállapotot a szinkrónia terminussal fejezzük ki . A szinkrón, vagy leíró vizsgálat tárgya a nyelv egyidejű állapota, célja pedig annak megállapítása, hogyan működik vagy működött a nyelv az adott időszakban.

 

Az idő-egymásutániságot, a vizsgálathoz képest elmúlt időszakot, tehát a múltat a diakrónia műszóval. A diakrón, vagy történeti vizsgálat tárgya a nyelv időbeli változásainak vizsgálata, célja pedig annak megállapítása, hogy mi, hogyan és miért változott meg, s mi maradt változatlan az idők folyamán.

 

A szinkróniát a nyelvtörténeti keresztmetszetének, a diakróniát hosszmetszetének tekintjük.

SZÓKINCSBŐVÍTÉS

Alapvetően bűvülés, keltkezés a gazdasági, kulturális, politikai fejlődés miatt, új jelenségek elnevezésének igénye.

Kikopás: elévül a tárgy, jelenség, melyet a szó megnevez, a nyelv sem őrzi meg a szót.

 

Aktív szókincs: szókincs azon része, melyet használunk és értünk

Passzív szókincs: nem használjuk, de értjük – egyénre és nemzetre egyaránt igaz

 

ÚJ SZAVAK LÉTREJÖTTE

 

BELSŐ KELETKEZÉSŰ SZAVAK

 

Szóteremtés: addig nem létező hangsort teremt a nyelv, melyhez jelentés társul

Szóalkotás: a már a nyelvben meglévő különálló építőelemeket kapcsolja össze

 

1. SZÓTEREMTÉS

 

            1, gyermeknyelvi szavak – pl. csüccs, pápá

            2, hangutánzó szavak – pl. puff, durr

            3, indulatszavak – pl. ó, jaj

            4, állat hívó és terelőszavak – pl. cicc, sicc

 

2. SZÓALKOTÁS

 

            1. szóképzés (19.sz.-ig)

                        - nyelvben jelenlévő szótő + képző

- képzők lehetnek:      termékeny képzők: mai napig felismerhető, és aktív szólétrehozók

                                               igenév képzők

                                               főnévképzők: -ás, -és, -ság, -ség

                                               igeképzők: -ít, -log, -leg

                                               melléknévképzők: -s

                                   elavult képzők: nem műküdnek már a mai nyelvben képzőkénz

                                               -k pl. lélek, titok

           

2. szóösszetétel (20.sz.-tól)

            - összetett szavak: két szó összeragasztása – elő-, és utótag

            - 2 csop.:                     alárendelő összetett szavak – utótaggal rá lehet kérdezni az előtagra

                                                           pl. tengeralattjáró, gondűző – alárendelő viszony

                                                           külön csop.: jelentéssűrítő összetétel

                                                                       nem egyértelmű mondatrészi viszony vagy

                                                                       egy egész mondatot magába sűrít az összetétel

                                                                       pl. méregzöld, falfehér, tűzpiros

mellérendelő összetett szavak – egyenrangúak, nincs rákérdezés

                                                           ikerszavak: limlom, icipici

-egyik értelmes szó, a másik játékosan elferdített változata

2 értelmes szó kapcsolata: éjjel-nappal, maholnap

szóismétlés: néha-néha, más-más, nono

(toldalékolás segít eldönteni, hogy kötőjeles-e)

            3. szórövidülés

                        - tulajdonnevek körében főleg, pl. becenevek Péter-Peti

                        - köznevek, pl. trolibusz-troli

 

            4. elvonás

                        - rövidítés, szóvég levágása pl. perel-per, kapál kapa (szóképzés ellentéte)

 

            5. ragszilárdulás

                        - a rag a szótő részévé válik, ehhez tesszük a további toldalékokat

                        - a rag zárómorféma, ha akként kezelném, nem lehetne további toldalékkal ellátni a szót

                        - főleg határozószók körében

                        pl. tú + l + oz; rögt + ön + öz

 

            6. mozaikszó alkotás

                        - tulajdonnevek körében: intézménynevek

                        - 2 módszer     betűszó: egy-egy betűt emelünk ki pl. ELTE, MTA, SZDSZ

                                               szóösszevonás: kisebb elem, szótagok használata pl. MAHART, MALÉV

                        -köznevek körében is előfordul pl. diáknyelv - pzs, tv; GYES, GYED, közért, WC

- használatuk: csak akkor, ha a hallgató számára egyértelmű a jelentése, valóságismerete fontos

 

 

MÁS NYELVEKBŐL ÁTVETT SZAVAK

 

1. JÖVEVÉNYSZAVAK

 

- leginkább beépültek a nyelvünkbe, idegenségük alig érezhető, nem feltűnő

- hangzása, kiejtése a magyar nyelvhez idomult, szóalkotási folyamatoknak alávethetők

- jövevényszavak alapján nyomon követhető a magyar nép története, másik népekkel való kapcsolata, kalandozásai

 

            Honfoglalás előtti idők

                        Iráni perzsa jövevényszavak

                                   tej, tehén, vár

                        Ótörök jövevényszavak (török hódoltsági időkben is)

                                   túró, sajt, alma, szőlő, kapu

 

            Honfoglalás és az azt követő idők

                        Szláv jövevényszavak

                                   málna, szilva, ebéd, vacsora, szerda

 

            Kereszténység felvétele

                        Latin jövevényszava

                                   templom, mise, cédrus, citrom

           

            Reneszánsz

                        Olasz jövevényszavak

                                   opera, freskó, narancs, mazsola

 

            Habsburg uralom

                        Német jövevényszavak

                                   gróf, farsang, tánc

           

Földrajzi közelség

                        Román jövevényszavak

                                   cimbora, poronty, kópé

                        Francia jövevényszavak

                                   kilincs, lakat, szekrény, limonádé

 

 

2. IDEGEN SZAVAK

 

- érezhető idegen jellegük, nem épülnek be olyan erőteljesen a nyelvbe

- hangzásukban nem vethetőek alá bármilyen nyelvészeti eljárásnak, összetételben is csak másik idegen szóval szerepelhetnek, jelekkel, ragokkal elláthatók

- nem feltétlenül szükséges a használatuk, kivéve, ha nincs pontos magyar megfelelőjük

- ha van olyan magyar szó, mely tartalmában, hangulatában pontosan vissza tudja adni az idegen szót, ott azt használjuk pl. fridzsider-hűtőszekrény

-ahol nem, az idegen szó használata indokolt, a körülírás hangulatilag nem pontos

pl. videó, magnó, bicikli-kerékpár(hivatalosabb)

 

 

3.  NEMZETKÖZI SZAVAK

 

- olyan idegen szavak, melyek szinte minden nyelvben megtalálhatóak

- 2 csoport:     

            Klasszikus kultúrákat képviselő nyelvekből elterjedt idegen szavak

                        -görög és latin nyelv – nemzetközi műveltségszók

                        -tragédia, komédia, dráma, norma, luxus

            Modern nemzetközi szavak

                        -modern nyelvekből: angol, francia, spanyol

                        -4 témakör szavai:

tudományok szavai                           

sport nyelve, sportágak

                                   technika

                                   politikai élet szavai

 

A JELENTÉSVÁLTOZÁS

 

            A szókészlet gazdagításának igen nagy, bár szinte észrevétlen a nyelvi elemek jelentésének szüntelen változása. Ennek sokféle társadalmi, tehát külső és sokféle nyelvi, tehát belső oka lehet.

 

A legfontosabb külső ok a társadalmi-gazdasági körülmények és az emberi gondolkodás, a műveltség fejlődése és az új tárgyak, összefüggések, árnyalatok megnevezésének igénye. A nyelv erre alkalmassá tesz egy már meglévő hangalakot, melynek jelentése elkopott.

 

Társadalmi, kommunikációs háttere van a szavak állandó mozgásának a nyelvi rétegek között, az ún. belső szókölcsönzésnek.

 

Belső okai is vannak a változásnak. A többjelentésű, a homonim szavak, a rokon és ellentétes értelmű szavak között szüntelenül keletkezik bizonyos feszültség, ez ösztönzőleg hat a nyelvi elemek jelentésének mozgására.

           

A változások nagy része fokozatos, ismétlődő használatban folyik le. Azonos szövegkörnyezetben a szavak kölcsönhatására alakul át az egyes nyelvi elemek jelentésének szerkezete, ez a jelentésfejlődés. Ritkábban egyszerre is megváltozhat egy szó jelentése, ez a jelentésátadás.

 

A jelentésváltozás eredménye lehet a szó jelentésének bővülése, és ezzel a valóságmozzanatok nagyobb körének megnevezésére válik alkalmassá, átvitt értelem is társul hozzá. Pl. fölfog, mérlegel

A másik lehetőség a jelentés terjedelmének szűkülése, régebbi korokban tágabb jelentésű szavak jelentési körének leszűkülése. Pl. állat – dolog, élőlény – csak az utóbbi maradt meg

           

A nyelvi elem jelentése először mindig alkalmi, vagyis a mondatbeli környezet teszi érthetővé az új használatot. A változás olyan mértékű is lehet, hogy elhalványul a beszélők előtt a szó eredeti és új jelentése közötti kapcsolat, ekkor a szó két önálló nyelvi jellé válik. Ha ezt nem kiséri alaki változás is, akkor homonima keletkezik (pl: toll). Teljes jelentésváltozás akkor következik be, ha a szó eredeti jelentése kivész a nyelvhasználatból.

 

A szavak jelentésváltozására nagy mértékben hat a valóságelemnek vagy a köztük levő viszonyoknak a módosulása is. Csaknem mindig jelentésmódosulással jár, ha a szavak az egyik nyelvi rétegből belső kölcsönzéssel átkerülnek egy másikba. (pl. kakaó, dohány)

           

A szavak nagy körére terjed ki a metaforikus szóhasználat: az új fogalom megnevezése egy másikkal való hasonlóság alapján (pl: az idő szalad, hegyhát).

           

A valóságelemek közötti térbeli, oksági stb. viszonyok metonímián alapuló jelentésváltozásokat hozhat létre (pl: cserép, üveg – anyag nevével a belőle készült tárgyat nevezzük el).

 

Az ismétlődő szintagmatikus kapcsolatban - állandóan együtt használjuk őket - a nyelvi elemek kölcsönösen hatnak egymásra, az együtt szereplő szavak egyike könnyen felveheti a másik jelentését, így az egyik elem elhagyhatóvá válik. Ezt a folyamatot jelentéstapadásnak nevezzük (pl: tokaji bor => tokaji; dörög (az ég), szarvas).

 

Az emberi gondolkodás fejlődésének következménye az absztrahálódás, az átvitt értelmű használat.

A konkrét jelentés mellé kialakul egy másik, elvont, mögöttes jelentés. (pl.mérlegel, szemet szúr)

 

A hasonló alakú szavak két alakváltozatához idővel jelentésmegoszlással két különböző jelentés társul.(pl. helység-helyiség, gondtalan – gondatlan, szível-szívlel)

 

Megváltozhat a szó hangulata, stílusértéke is. (pl. asszony, agyafúrt, illat)

           

A tulajdonnevek csaknem kivétel nélkül köznévből keletkeztek.

pl. Lánchíd, Népszabadság, Magyar Nemzet.

Földrajzi nevek:  Balaton (mocsár szláv szó), Eger (éger)

Személynevek: Zoltán

 

Nem ritka a tulajdonnevek köznévvé válása sem.

pl. tamáskodik, garbó, ádámcsutka, makadám út, kaján, röntgen (szaknyelvből köznyelvbe)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.