Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A középkori városfejlődés

2010.01.04

A középkori városfejlődés sajátosságai

A Római-birodalom bukása után a városok nagy része hanyatlásnak indult, majd gyakorlatilag megszűntek. Egyedül a püspöki központok vészelték át a hanyatlást.

A változás első jelei a 11. században, a mezőgazdaság fellendülésével jelentkeznek. A termelés növekedésével megjelent a felesleg, amely lehetővé tette annak iparcikkre való cserélését. Ezzel együtt föllendült a kézművesség, beindult a kereskedelem, és a városok lakossága is akkorára nőtt, amekkorát a vidék még el tudott tartani. A városfejlődés 1180 és 1270 között volt a legintenzívebb.

A kereskedelem fellendülésével új kereskedelmi központok alakultak ki, és előtérbe került a tömegkereskedelem. A különböző régiókban az eltérő adottságokból adódóan különbözőképpen fejlődtek a városok.

Hanza

A Baltikum a 11. század végétől számára előnyös helyzetbe kerül. Ennek egyik oka, hogy a német uralkodó hatalma nem volt teljes a térségben, ezért a barbárok elleni védekezést a városokra bízták, amiért cserébe kiváltságokat kaptak. A másik ok, hogy ide futottak be a különböző országokból érkező termékek, nyersanyagok.

A városok ezt felismerve közösséget, Hanzát hoztak létre érdekei védelmére. A szövetséget 1161-ben Wisby-ben alapították, a vezető város azonban Lübeck lett. 1300-ban 19-en voltak, 1400-ra azonban több száz tagja volt már. Akaratuknak akár erőszakkal is érvényt szereztek, konkurenseikkel kíméletlenül leszámoltak. Kiterjedt tengeri kereskedelmet folytattak új típusú hajóikon, a koggékon. 1369-ben Ligát hoztak létre, amit vezető polgárok családi kapcsolatokkal is megerősítettek. Hadseregükkel legyőzték a dán királyt, akinek el kellett fogadnia, hogy hajóik szabadon haladhassanak át a szoroson. A liga a 14. században élte virágkorát, ám a 15. Században lassú hanyatlásnak indult, mert nem bírták tartani a versenyt az akkora már megerősödött Angliával és Német-alfölddel.

Flandria

Flandria kedvezőtlenebb területen feküdt: egy mocsaras vidéken, ami mezőgazdasági termelésre alkalmatlan, viszont megél rajta a birka, és sok rajta a jól hajózható vízi út. A 11. Században megindult a gyapjú tömeges feldolgozása, és a flandriai gyapjú kevésnek bizonyult a hatalmas kereslet kielégítésére, ezért nagy mennyiségben kellett importálni. A városok lakosságának fele a textiliparban dolgozott, gyakran bérmunkásként. Sűrű városhálózat alakult ki, amely ellátta Európát posztóval, ugyanekkor Európának valósággal etetni kellett őket. A városokban a hatalom a kereskedők társulásainak, a gildéknek a kezében volt, akik egyben a kereskedelmet is ellenőrizték. A szövetek többsége Champagne híres vásárain talált vevőre, ami elősegítette Franciaország északi részének a kereskedelembe való bekapcsolódást.

A Rajna-vidék

Az itt lévő települések többsége püspöki központ volt, mely elkerülte a hanyatlást. Ezen civitasok körül hozták létre kereskedelmi telepeiket a kereskedők. A kereskedők kezdetben a városfalakon kívül éltek, és működtették szövetkezeteiket, ám ez a gyakran kényszerű együttélés feszültségekhez vezetett: a megerősödött polgárság gyakran fellázadt a püspöki hatalom ellen. A polgárok a királyhoz fordultak, aki felismerte a városokban rejlő lehetőségeket, és támogatta a kommunákat követelő mozgalmakat.

A városiak első szövetkezési formájánál, a gildénél szorosabb együttműködésre volt szükség, így alakultak ki a kommunák. Ez azt jelentette, hogy a polgárok egy választott testület által maguk intézik az ügyeiket, tehát kialakult az önkormányzat. Élén a polgármester állt, akit a szenátus segített. Az önkormányzattal együtt különböző kiváltságokat is kaptak. A 12. Századra Nyugat- és Észak-Európában is elterjedt a kommuna-mozgalom.

Észak-Itália

Észak-Itália városai is a római civitasokból jöttek létre, ám fejlődésük eltér a Rajna-vidékiekétől, innen ugyanis hiányzott a politikai hatalom, ezért a városok saját erejükre voltak utalva. A városok között ritkán volt béke, csak alkalmi szövetségeket hoztak létre. A nemeseket itt a városon belülre tudták szorítani, míg más régiókban ez nem volt jellemző. A legfejlettebb területnek Lombardia számított. Itt már a 11. Század közepén megjelentek a kommuna-mozgalmak, létrejött a váltó- és hitelrendszer. A pénzügyek mellett a városok iparral és kereskedelemmel foglalkoztak. A városokat elsősorban gazdag kereskedő- és bankárcsaládok irányították.

 

A városok születése és a rendiség kialakulása

A városok születése

A kora középkor mezőgazdasági fejlősedének kiteljesedése. Nőtt a terméshozam és a szántók egyre többet foglaltak el. A népesség száma nő, de az éhínségek száma csökken a több termés miatt és az erősebb szervezet könnyebben ellenáll a betegségeknek. A fejlődést az éghajlatváltozás is nagyban befolyásolta. (hospes = fejlett mezőgazdasági kultúrával rendelkező telepes)

A városi önkormányzathoz való tartozás fő jellemzői a szabad bíróválasztás és bíráskodás, saját adószedés (egy összegben), saját igazgatás, saját plébános választás.

Városok kialakulását segítette a fejlődés. A polgár minden tulajdonával kötöttség nélkül rendelkezhetett, adhatta-vehette őket, nem úgy, mint a jobbágy és nemes. Szabad volt. (gildék = távolsági kereskedők csoportja, maguk és áruik biztonsága miatt) A gildékhez többen csatlakoztak később, kézművesek is, ezeket később kommunáknak nevezik (céljuk: érdekeik védelme).

Egy átlag nyugat-európai város 4-5000 emberrel bírt, míg egy, a távolsági kereskedelembe is bekapcsolódó nagyvárosban 10-15000 ember élt (árumegállító jog). A Kelet metropoliszától még elmaradottak, de sűrűn, egyenletesen helyezkedtek el.

Városok fallal körbevéve, sikátorok, helykihasználás, ürülék, szemét, járványok. A főtéren épült a városháza és a templom, itt laktak a patríciusok. A város vezetését, így a főbírói vagy a polgármesteri címet és az emellett működő városi tanácsot (szenátus) a leggazdagabb réteg, a patríciusok tartották a kezükben (patríciusok általában a vagyonos távolsági kereskedők közül kerültek ki).

A városban legfőképpen műhellyel rendelkező iparosmesterek laktak, akik szakmánként céhekbe tömörültek. A céhek érdekvédelmi szerveződések voltak à A piac szabályozását biztosították (minőség, mennyiség), hogy a korlátozott felvevőképesség (a város területe) ellenére minden mester megéljen: korlátozták az iparűzők számát, csak annyi mester amennyi megtudott élni. A céhen kívüli iparűzőket, az úgynevezett kontárokat üldözték.

A plebs tagjai (= polgári joggal nem rendelkező) alkalmi munkából éltek. à „A városi levegő szabaddá tesz” à a városban eltöltött egy év és egy nap után a jobbágy ura már nem követelhette őt vissza. Nagy a jobbágybevándorlás, ami szükséges is a nagy halandóság miatt.

Az ipar terjedése, vízi energia, vízimalmok. (kallómalom = textil tömörítését végző gépezet) Lábítós szövőszék, rokka, malmok.

Kereskedelem az utak, szállítás miatt főleg vízen történt és nagy értékű luxuscikkekkel. A Távol-Kelet fűszereit és iparcikkeit a Földközi-tengeren szállították Nyugat-Európába, s onnan továbbra is elsősorban nemesfémet és más nyersanyagot szállítottak cserébe, de megjelentek a versenyképes nyugati iparcikkek is.

Jelentős kereskedelmi útvonal alakult ki a Balti- és az Északi-tenger térségében, ahova vikingek kereskedővé szelídült utódai bonyolították a forgalmat.

Kelet (hering, prém, gabona, viasz, borostyán), Nyugat [Flandriából] (iparcikkek, posztó, fegyverek szerszámok; bor); (kogg(e) = nagy teherbírású szállítóhajó)

Rendiség kialakulása a XI-XIII. században

-      érett középkor

-      Előzmény: Patrimoniális királyság, grati dei – „Isten kegyelméből való uralkodó” + királyi tanács;

-      Fogalmak:

-      Patrimoniális: atyától öröklött, olyan állam/királyság, melynek pénzügyei és hatalmi alapja a fejedelem, földbirtokain nyugszik.

-      Rend: azonos helyzetű, azonos kiváltságokkal rendelkező, politikai csoportok összessége.

-      Rendi monarchia: a hatalom megosztott – király (és) rendek

-      Rendi országgyűlés: megajánlják az adót és a katonaságot à királyválasztás

-      Alap rendek: (1) [egyház] papság (2) nemesség (3) városi polgárság;

Angol rendiség

Vilmos (Normandia hercege), a normannok Hastingsnál (1066) leverik az angolszászokat. I. (Hódító) Vilmos (1066-1087) kemény hűbéri államot alakított ki. (Domesday Book – Utolsó ítélet könyve, pontos összeírás az országról)

II. (Plantagenet) Henrik (1145-1189) erősít a királyi hatalmos, bíróságok (királyi bíróság bevezetése). Becket Tamás kinevezése canterburyi érseknek, de szembeszegült új helyén a királlyal ezért Henrik lovagjai megölték őt (1170).

Földnélküli János (elvesztette franciaországi birtokait) idején a király hatalma meginog. 1215-ben kiadják a Magna Charta Libertatum (A Szabadságjogok Nagy Okmánya: Földnélküli János angol király 1215-ben kibocsátott szabadságlevele.). Ez az okmány jogot adott a főnemességnek, a lordoknak a hatalomba való beleszólásba, s felruházta őket az ellenállás jogával. A polgárok kiváltságait és a nemesek jogait is erősítette, adót csak a királyi tanács beleegyezésével lehetett kibocsátani.

Az angol királyok nem tartották be ezt ezért 1264-ben a főnemesség Simon de Monfort vezetésével forradalmat indított és összehívták az ország lakosok „megbeszélését”, parlamentjét. à (rendek: főnemesség, köznemesség, polgárság)

1295-ben kialakul a mintaparlament, mely kétkamarás és a felsőház a lordokból, az alsó ház meg a közösségből áll.

Francia rendiség

-      Capet-dinasztia (987) Párizs, Coise völgye

-      II. Fülöp Ágost

-      IV. (Szép) Fülöp (1285-1314) à 1302 Courtrai mellet leverik Fülöp lovas seregét.

-      Egyház megadóztatása és szintén 1302-ben a rendi gyűlés összehívása.

-      Egykamarás országgyűlésà Papság, Nemesség, Polgárság

-      ÉTATS GÉNÉRAUX: az általános rendi gyűlés neve Franciaországban

-      3 rend kúriákba gyűlve, kúriánként 1 szavazattal.

-      1309-77 à Avignoni fogság

-      Flandria elleni háború (pénzt kap)

-      1307: templomos lovagrend feloszlatása

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.